Máni – Gyöngy énekek

Mikor a XX. század kezdetén Egyiptomban, Medinet Madiban néhány ember egy rothadó pincében átkutatott egy ládát, s benne egy köteg rongyos kopt papirusztekercsre akadt, még nem is sejtették, hogy a manicheusok „fénykincsének” egy jelentős darabjára akadtak. A megtalálók a paksamétát kisebb-nagyobb csomagokra osztották, s a szerencsés felfedezésért járó kicsiny összegért eladták különböző kairói antikváriusoknak.

1930-ban egy Kelet-kutató, prof. C. Schmidt fillérekért megvásárolta az egyik csomagot, s a legnagyobb megdöbbenéssel állapította meg, hogy a papiruszok az eredeti manicheus gyülekezet szertartásos és himnuszos könyvének valódi szövegei a Krisztus utáni 400-as évekből. Alberryvel, egy másik Kelet-kutatóval együtt felvásárolták az összes Kairó-szerte elszórt darabot, s azokat berlini és londoni múzeumokba vitték. 

Évekig tartó munka után Alberrynek, a fordítónak sikerült a himnuszokból, tanításokból és didaktikai iratokból néhány szövegtöredéket angolra fordítania. A papiruszokat azonban évtizedeken keresztül csupán a Kelet-kutatók és teológusok ismerték, s az ő köreikben is csak a korai pogány gnoszticizmus néhány értékes leleteként tartották őket számon. 

A Turkesztán kínai részében, Turfában talált szövegek, vagy az úgynevezett Kölni Máni-kódexben található önéletrajzi feljegyzések alapján ma már világos, hogy a manicheusok keresztényközpontú gnózist hirdettek, mely dualisztikus világképen alapult.